BEVEZETÉS

A Hungár naptár egy idõszámítási rendszer – hivatalos elfogadásáig hipotézis – mely szerint a Julián-naptárat az i. sz. 154. csillagászatilag visszaszámolt évben vezette be Julius Caesar.

A hivatalosan elfogadott, széles körben tanított idõpont ettõl 198 évvel tér el, a szerint az i. e. 45. évben került bevezetésre.

Ez a 198 év különbség csak egyetlen módon magyarázható, 198 évnyi többlettörténelem, sarkosabban „kitalált történelem” bújik meg csillagászati idõtengelyünkön. Hogy egyértelmûbben fogalmazzak, ma kb. 200 évnyi kitalált történelmet is el kell sajátítaniuk a kötelezõ közoktatás tanterve alapján a tanulóknak.

A Hungár naptár a tavaszpontok [tavaszi napéjegyenlõségek] egyszerû csillagászati visszaszámolásával jutott a 154-es kezdési eredményhez, majd történelmi napfogyatkozásokkal hitelesítette az „Újkronológiát”.

A Hungár naptár fontos megállapítása, amelyet csillagászati visszaszámolással is lehet ellenõrizni, hogy a tavaszpont, a tavaszi napéjegyenlõség idõpontja a Julián naptár bevezetésekor, de az Augustusi korrekció idején is ugyanarra a dátumra – márc. 21-re – esett. (i. sz. 154–i. sz. 208.)

A Hungár naptár magyarázatot ad arra, hogy Gergely pápa miért csak 10 napot korrigált – helyesen – 1582-ben.

A Hungár naptár hipotézis a fenti kezdési dátumon túlmenõen azt is állítja, hogy Jézus Krisztus i. sz. 194-ben született egy visszaszámolás következményeképpen. (Amennyiben Jézus 33 évet élt.)